Teafajták, ültetvények

Fontosabb teaültetvények

India

Darjeeling

Így hívják az India észak-keleti részén található tartományt, amely közel 3000 négyzetkilométeren terül el a Himalája lábainál. Innen származik a világhírű Darjeeling tea, amely teafajtát a „teák pezsgőjének” is mondanak. A Darjeeling tea különleges, finom ízét és zamatát az itt uralkodó klímának köszönheti. A legkiválóbb minőségű teát adó teacserjék 1500-2000 méter magasságban nőnek, ahol a hideg éjjelek és a nappali intenzív napsütés ideális környezetet biztosítanak a növény termesztéséhez. A teát egy évben többször is szüretelik. Az első szüret időszaka március és április. Az első szüretelésből (First Flush) származó tea friss, erősebb ízhatású. A második szüretelést (Second Flush) május-június hónapban végzik. Ez a szüret lágyabb karakterű teát ad. Az úgynevezett Autumnal, vagyis őszi szüretből határozott, jól elkülöníthető, egyedi karakterű tea készíthető.

Assam

Az Assam fennsík a világ legnagyobb egybefüggő teatermesztő vidéke. India észak-keleti részén, a Brahmaputra két partja mentén fekszik hosszan elnyúlva. A terület ideális a teacserje számára; talaja nagyon termékeny, éghajlata meleg, és a páratartalom is nagy. Például a Darjeeling teával ellentétben, itt a második szüretből származó termés adja a legkiválóbb minőségű teát. Ezen a területen a kínai teacserje (camellia sinensis) termesztése nem járt sikerrel. Azonban az 1800-as évek derekán egy új teacserjét fedeztek fel, amelynek nagyobb, erőteljesebb levelei voltak, s amely sokkal jobban alkalmazkodott az itteni éghajlati viszonyokhoz, mint a kínai fajta. Így született meg a camellia assamica, az assami teacserje. Ez a fajta cserje már a harmadik évet követően szüretelhető, míg mondjuk egy Darjeeleling teát csak a 4-6 év után lehet először szüretelni.

A legtöbb híres angol fekete tea indiai teából származik. Az Assam teacserje nagyon elterjedt és sok helyen termesztik India szerte, az egyik legnagyobb exportmennyiséget ez a fajta teszi ki. Az Assam tea egy erős fekete tea, melyet gazdag aromája és malátás íze tesz egyedivé. Elterjedt néhány helyen a tejjel és édesítővel történő fogyasztása, ami lágyabbá és selymesebbé teszi az ízét. Egyes keverékekben kenyai teával vegyítik, ami nagyon jól harmonizál az Assammal. Az Assam cserje felfedezése 1823-ban Robert Bruce nevéhez fűződik, aki a cserjét egy kereskedelmi utazása alkalmával a Rangpur környéki hegyekben fedezte fel, ami később az Assam régió központja lett.

Robert Bruce megegyezett a helyi törzsi vezetővel, hogy ellátja őt tealevelekkel a következő utazása alatt, ami sajnos nem következett be. Habár testvére C. A. Bruce találkozott a törzsi vezetővel, mialatt ott tartózkodott egy Brit hadihajó köteléken, a Burma ellen vívott háborúban 1824-ben. A legtöbb teamagot, amit Bruce kapott, elültette a kertjében, Sadiya-ban, de néhányat elküldött Jenkinsnek tanácsosnak, Ganhatiba. Később néhányat elküldtek Calcuttába a botanikus kertnek, ahol Dr. N. Wallich megvizsgálta őket, és a levelük alapján a Camellia családba sorolta be a növényt. Abban az időben a tea Kínából érkezett Európába, ami viszonylag megdrágította a tea árát. Az angolok azon fáradoztak, hogy egy alternatív beszerzési forrást találjanak Kína mellett. Ezért 1834-ben megalapították a Tea Tanácsot, Lord William Bentinck, India kormányzója segédletével. A tanács tagjainak az volt a feladata, hogy egy megfelelő helyet találjanak Indiában a teatermesztéséhez. Ennek eleget téve, Assam tartomány kormányzója Major F. Jenkins, célul tűzte ki, hogy felvállalja a teatermesztést Assam tartományban. Ő már látta a vadon élő teacserjét Assam tartomány erdőiben, és a vad teacserje mintapéldányát a calcuttai botanikai kertben.

Nilgiri

Nilgiri India dél-nyugati részén található. A tartomány neve tamil nyelven kék hegyeket jelent. Az itteni teaültetvények egészen 2000m magasságig terülnek el. Az első teagazdaságot, amely ma a Coonoor Tea Estate nevet viseli, 1854-ben hozták létre, amelyet hamarosan több is követett. Ma már több száz teagazdaság és ültetvény található a térségben. Nilgiriben csaknem négyszer annyi teát termesztenek, mint az észak-kelet indiai Darjeeling tarományban, s ez elsősorban a terület trópusibb éghajlatának köszönhető. A térség hegyeinek magaslatain termesztett fekete tea az egyik legkiválóbb az indiai teák közül. A legjobb minőségű teatermés a monszunidőszakok közötti időre esik, a száraz december-március időszakban szüretelik le az egész éves termés mintegy 35 százalékát. A Nilgiri teából készül Indiában a híres chai vagy masala chai (fűszeres tea), amelyet indiaiak milliói fogyasztanak reggeltől estig. Az itt termesztett fekete tea erősebb, de finom, kellemes gyümölcsös ízhatású, emiatt gyakran a ceyloni teához hasonlítják.

Sri Lanka (Ceylon)

Ceylon 1972-ben függetlenné vált, akkor nevezték el a szigetet Sri Lankának. A szigeten termesztett tea megtarthatta a Ceylon nevet, így a Sri Lankáról származó teát a mai napig is ceyloni teának nevezik. Sri Lanka három nevezetesebb teatermesztő vidékkel rendelkezik, amelyek mind a sziget egyik legmagasabb hegyén, az Adams Peak-en találhatók: Nuwara Eliya, Dimbula és Uva. Az egyes vidékekről származó teáknak mind megvannak a saját, jellegzetes ízei. A Nuwara Eliya termővidéken januárban és februárban szüretelik a finom, kellemes ízű teát, míg Dimbula egy kicsit erősebb, aromásabb ízű teát ad. Az Uva területen a legjobb minőségű teát június és szeptember között szüretelik.

Kenya

Kenya úgy ismert, mint a tea világ fővárosa. Több teát exportál, mint bármelyik más ország, beleértve Indiát, Kínát és Sri Lankát is. Kenyában a tea termesztésének központja Kericho, ami 7000 lábbal a tengerszint felett helyezkedik el. A terület kiváló klímája lehetővé teszi, hogy nagy mennyiségű és kiváló minőségű teát termesszenek, a magas átlaghőmérséklet és a magas csapadékmennyiség következtében, amit a Viktória-tó közelsége magyaráz. A Kericho terület klímája azért is különleges, mert a tea szüretelését egész évben is lehetővé teszi. Ezen a környéken a teát minden 17. napon lehet szüretelni, ellentétben a többi hellyel, ahol az első és a második szüretelés az elterjedt. A kenyai teának egy kivételesen testes és markáns íze van.

Indonézia

Indonézia egy több mint 17 000 szigetből álló iszlám ország, amely 1949-ben nyerte el függetlenségét. A szigetek állat- és növényvilága rendkívül változatos. Az innen származó tea története az 1820-as évekre nyúlik vissza, amikor is 1824-ben, az indonéz kormány megbízásából, a német Dr. Ch. Bernard hozzálátott egy kínai teaültetvény létrehozásához Jáva szigetén. Két évvel később megérkeztek Kínából az első teamagok és cserjék. A termesztést kínai szakértők felügyelték, a teát kínai módszerek szerint termesztették. Az első jávai teaszállítmányok az „Algier” nevű fregatton, 1835-ben indultak útnak, Hollandiába. 1878-ban az első assami teacserje is megérkezett Jávára, ahol a későbbiekben, – a kínaival történő keresztezésnek köszönhetően – egyre jobb minőségű teát tudtak termeszteni. A XX. század első évtizedében megnőtt a tea iránti kereslet a világon. Az igények kiszolgálására Szumátra szigetén is ültetvényeket hoztak létre, s itt is megindulhatott a tea termesztése. A Szumátrán termesztett tea erősebb és színesebb főzetet adott, míg a jávai tea színe halványabb, viszont aromája erősebb volt. Érdekesség, hogy a Szumátrán uralkodó éghajlati viszonyoknak köszönhetően a szigeten egész évben közel azonos minőségű teát szüretelhetnek, míg a legfinomabb prémium jávai teát a július és október közötti időszakban szüretelik.

Kína

A kínai teakultúra, amely elsősorban a zöld tea kultúráját jelenti, körülbelül 5000 évre tekinthet vissza. Kezdetben az uralkodók itala volt, élvezeti cikk. A kínai császárok előszeretettel adtak ajándékba teát az udvarukban megforduló különböző népek követeinek, akik uralkodójuknak vitték aztán haza a becses kincset. Később a teát gyógyszerként is alkalmazták. Fejfájás, vesekő elleni jótékony hatását már korán felfedezték.

Később a teázás már a nép körében is szokássá lett. A teagazdaságok elterjedésével a tea ára is megfizethetővé vált, így a teázás szokása a szegényebb emberek körében is egyre inkább elterjedt. A tea eredetéről több, egymásnak ellentmondó történetet is olvashatunk. A kínai Lu Yu (kb. 768 – 824), a Zen és a tea első igazi mesterének a teáról szóló „Cha Ching” című könyve tette a teát saját jogán igazán fontos és jelentős cikké Kínában. A könyvben olvashatunk a teafűről, a tea hatásairól, a tea elkészítéséről és ennek eszközeiről.

A tea nagyon sokáig a kínai kultúra kizárólagos része volt, s az országnak gazdagságot hozott. Később a háborúk és a korrupció miatt a tea „titka” a külvilág számára is ismertté vált. Kínából Európába először a holland Kelet-Indiai Társaság hajóin érkezett a tea, valamikor a XVII. sz. elején. A XIX. században a kínai tea népszerűsége csökkent, elsősorban az indiai Assam teának köszönhetően. A kínaiak nem tudtak lépést tartani a tömegtermeléssel és a költséghatékony feldolgozási módszerekkel, amelyeket elsősorban a britek vezettek be saját gyarmataikon.

A kínai zöld teát termesztő tartományok közül Yunnan, Anhhui, Zhejiang és Fujian a legismertebbek. Már a Sung dinasztia idején (920-1280) felhasználták a jázminvirágot a zöldtea ízesítésére. A Kínai jázmintea világhírű, továbbá Kínában rózsateát és lichee teát is készítenek. Nagyon híres a füstölt tea, a Lapsang Souchong is. Kínában elsősorban a zöld teát termesztik és fogyasztják, de nagyon kiváló a kínai fekete tea is, mint például a Yunnan és a Keemum. A Kínából származó fekete tea kevesebb teint tartalmaz, és nem annyira erős, mint más fekete teák.

Nepál

Nepál éghajlata rendkívül változatos; a déli területeken trópusi, a középső területeken húzódó völgyekben kellemes szubtrópusi, az északi területeken pedig majdnem sarkvidéki éghajlat uralkodik. Az 1860-es évek elején Nepál miniszterelnöke, Jung Bahadur Rana, Kínában tett látogatásáról a kínai császártól ajándékba kapott teamagvakkal tért haza. A magvakat egyik közeli rokonára, Gajraj Singh Thapa-ra Kelet-Nepál kormányzójára bízta. Itt hozták létre az első ültetvényeket is, Ilamban és Soktimban. Az első teafeldolgozó üzemet is itt alapították 1873-ban, amely még ma is itt található. Ma a hegyes vidékeken több mint 40 teagazdaság működik.

Japán

Az első teamagvak kínai buddhista szerzetesek révén kerültek Japánba 805-ben. Japánban a teát a XII. században kezdték termeszteni. Kezdetben a kínai módszerek szerint, fémserpenyőkben (kamairicha) szárították a leszüretelt leveleket. Később, a sok hőforrást kihasználva, gőzzel végezték ezt a folyamatot. Legfontosabb termőterületként talán a festői Fujijama hegy lábánál elterülő Shizouka térségét lehetne megemlíteni. Japánban szinte kizárólag csak zöld teát termesztenek. Japán legnépszerűbb teája a Sencha. A klasszikus, úgynevezett mindennapi tea a Bancha, amely igen gazdag vas és kalcium tartalommal rendelkezik. A legnemesebb és legkiválóbb zöld tea a Gyokuro, amely rendkívül magas tein tartalommal rendelkezik, s így igen erős élénkítő hatása van. Külön meg kell említenünk a japán Matcha teát, amely a japán teaszertartás teája. A Matcha tea portea, és a legkiválóbb, válogatott Gyokuro teából készül. A Matcha port csészékbe öntik, majd ezután forró vízzel leforrázzák, egy kis bambuszseprűvel, az úgynevezett Matcha ecsettel felhabosítják, s így fogyasztják.

Tajvan (Formosa)

Tajvan, korábbi portugál nevén Formosa szigete 36 000 négyzetkilométeren emelkedik ki a Dél-Kínai tengerből. A sziget éghajlata meleg, nedves, szubtrópusi. Domborzata hegyes, amely a teatermesztésnek ideális helyet biztosít. Tajvanra szintén Kínából érkeztek meg az első teacserjék, még a XVII. század közepén. A szigeten több mint 300 éve termesztenek teát, ami mára az egyik legfőbb export cikk. Ma a teatermesztés fő központja a Tajvan középső részén található Nantou tartomány, amelynek magas völgyeiben a családi teagazdaságok kiváló minőségű Kao-shan (magasföldi) oolong teát termesztenek, mint például a Dong-Ding. További fő termőterületek Paipai, Taoyu és Hsinchu térségében találhatók. Érdekesség, hogy a kivitel legnagyobb része Japánba irányul.

Dél-Afrika

Afrika nyugati partvidékén termesztik a rooibos, vagy angol nevén a redbush, magyarul a vörös teát. A növény, amelynek a kisebb ágait és tűszerű leveleit használják fel, a rekettye bokorhoz hasonló bokros növény, magassága körülbelül 1,5 méter. A rooibos tea nem tartalmaz teint, vörös színét a fermentációs eljárásnak köszönheti. A rooibost az 1950-es évektől kezdve termesztik, s Európában is egyre népszerűbb a belőle készített tea. Az úgynevezett zöld rooibos ugyanarról a bokorról származik, de nem megy keresztül a fermentációs eljáráson. Dél-Afrika teája az úgynevezett honeybush is, melynek méz illatot árasztó sárgás, zöldes cserjéje a déli hegyes vidékeket kedveli. Késő nyár környékén a bokor virágzásakor szüretelik. A honeybush tea a rooibos teához hasonlóan teinmentes.

Teafajták

A Camellia sinensis örökzöld teacserje levelei leszedésük után, ha nem kerülnek gyorsan megszárításra, hamarosan hervadni és oxidálódni kezdenek.

A különböző feldolgozási módoknál az oxidációs folyamat megállítása nem azonos időben történik.
Az oxidációs folyamatot úgy állítják meg, hogy egy előre meghatározott ponton hevítéssel eltávolítják a levelekből a nedvességet.
A teát hagyományosan négy fő csoportba soroljuk aszerint, hogy a feldolgozási folyamat, vagyis az oxidáció hogyan zajlik le:

• Zöld tea: esetében a levelek nem, vagy csak minimálisan oxidálódtak.
• Fekete tea: Jelentős mértékű a levelek oxidációja, ami a levelek színében is megmutatkozik.
• Oolong: A levelek oxidációját, az oxidációs folyamat közepén állítják meg.
• Fehér tea: Egy különleges eljárással napon szárítják és enyhén fermentálják. Ez az eljárás a legrégebbi, ősi tea feldolgozási mód.

Zöld tea

A zöld tea kedvező élettani hatásainak köszönheti népszerűségét. Nagy arányban tartalmaz antioxidánsokat, melyek megkötik az öregedésért felelős szabad gyököket a szervezetünkben.

Erősíti az immunrendszert, segít meggátolni a szív és érrendszeri, valamint a daganatos problémák kialakulását. Ezen kívül számos ásványi anyag és vitamin megtalálható benne. Tein (koffein) tartalma pedig frissítő hatással van szervezetünkre.

Elkészítése: egy csészébe helyezzen egy teáskanálnyi zöld teát, a vizet forrás után hagyja hűlni 10 percig, majd öntse rá a teafűre és 2-3 percig áztassa.

Fekete tea

A fekete tea teljesen erjesztett leveleinek főzete erősebb és sötétebb színű a zöld teánál. A fekete tea jó hatással van a testre és a lélekre egyaránt és nem utolsó sorban finom is.

Frissítő hatását a teinnek (=koffein) köszönheti, javítja a koncentráció képességet. A teában lévő koffein lassabban szívódik fel, mint a kávéban található, viszont hatása tovább tart.

Elkészítése: egy csészébe helyezzen egy teáskanálnyi fekete teát, lobogó forró vízzel öntse fel és 2-3 percig áztassa.

Fehér tea

A fehér tea egy igazi különlegesség, amely – zöld és fekete társaihoz hasonlóan – jótékony hatással van a szervezetünkre. Csak rügyekből, illetve a körülötte elhelyezkedő zsenge levelekből áll.

A nevét a bimbók körüli levélkéken található fehér bolyhokról kapta, melyek a szüret után ezüstös színűre változnak. Vitamin és ásványi anyag tartalmának köszönhetően a fehér tea alkalmas a napi szükséges folyadékmennyiség beviteléhez. Rendkívül magas az antioxidáns tartalma.

Elkészítése: egy csészébe helyezzen egy teáskanálnyi fehér teát, a vizet forrás után hagyja hűlni 10 percig, majd öntse rá a teafűre és 3-5 percig áztassa.

Oolong tea

Az oolong tea félig fermentált, többnyire Kínában és Tajvanon termesztik. Az oolong tea mind ízben, mind színben átmenet a zöld és a fekete tea között.

A zöld tea valamennyi jótékony tulajdonságát tartalmazza. Gyümölcsös, édeskés ízű. Rendszeres fogyasztása gyorsítja az anyagcserét, így segít a fogyásban.

Elkészítése: egy csészébe helyezzen egy teáskanálnyi oolong teát, a vizet forrás után hagyja hűlni 5-10 percig, majd öntse rá a teafűre és 2-3 percig áztassa.

Teajellegű növények – Egyéb növények főzetei

A gyümölcsteák, a gyógyteák, a mate tea, és a rooibos tea nem tartalmaznak tealeveleket, de elkészítési módjuk miatt szintén teának nevezzük őket.

Gyümölcsteák – Teafű nélküli koffeinmentes teák

A gyümölcsteák valójában nem teák, mivel nem tartalmaznak tealeveleket. Többnyire szárított, kandírozott gyümölcsök, fűszerek, virágszirmok és gyógynövények keverékei.

A gyümölcsteák nem tartalmaznak koffeint, így az esti órákban is bátran ihatjuk, rendkívül jó szomjoltó melegen és hidegen egyaránt. A gyümölcstea élvezeti értéke magas, gyerekeknek is adható. A gyümölcs teák készítésénél nagyon fontos, hogy nem szabad kicsi szűrőbe beleszorítani, mert áztatás során kétszeresére megduzzad. Ha nincs erre helye, akkor nem tud kiázni rendesen, és nem lesz finom. Legjobb megoldás utólag leszűrni.

Elkészítése: egy csészébe helyezzen egy evőkanálnyi gyümölcs teát, lobogó forró vízzel öntse fel és 8-10 percig áztassa.

A rooibos tea – dél-afrikai vörös tea

A rooibos teát egy dél – afrikai cserje tüskeszerű kiszárított leveléből készítik. Főzete mélyvörös színű, jellegzetes édeskés ízű. Magas a C vitamin tartalmú, antiallergén hatású ital.

Koffeinmentes tea, így az arra érzékenyek, gyerekek, kismamák is fogyaszthatják. Gazdag ásványi anyagokban, antioxidánsokban így rendkívül egészséges. Lehűtve kiváló üdítőital. Fogyókúrák ideális kiegészítője.

Elkészítése: egy csészébe helyezzen egy púpos teáskanálnyi rooibos teát, lobogó forró vízzel öntse fel és 5-7 percig áztassa.

Mate tea – dél-amerikai frissítő tea

Dél-Amerika kedvenc itala. A magyalfélék családjába tartozó örökzöld növény levele. Hatóanyaga a koffeinnel rokon matein, mely élénkíti a szellemet és szabályozza az idegrendszert.

Dél-Amerikában a mate tökben (calebasse) készítik el úgy, hogy a tököt félig megtöltik mate teával, felöntik forró vízzel, és egy fém szűrős szívószállal (bombilla) isszák ki belőle. Élénkítő hatása miatt a mate tea kiválóan alkalmas tanuláshoz.

Matcha tea – porrá őrölt japán teafű

A legjobb minőségű japán teafű porrá őrölve. Ősi szertartás szerint egy kis matcha tálkában késhegynyi (bambusz matcha adagoló kanálnyi) matcha port forró (60-70 °C-os) vízben bambusz matcha seprűvel habosra kevernek.

A teában több a koffein (=tein), mint a kávéban, csak nem oldódik ki belőle. A matcha ivásával viszont teljesen elfogyasztjuk a porrá zúzott leveleket, ezért kifejezetten erős élénkítő hatása van.

Honeybush tea – dél afrikai mézbokor tea

A rooibosszal rokon teaféle. Dél-Afrika hegyvidéki lejtőin őshonos cserje, ám a belőle készített főzet, kissé édesebb ízű.

Lapacho Tea – Brazíliai Taheebo tea

Lapacho (vagy másik nevén Taheebo): a brazíliai őserdőkben élő vörös, vagy bíbor lapacho fa kérgének (kambiumának) belső rétegéből készített gyógyhatású főzet.

Gyógyteák – Gyógynövény teák

Gyógyteák: Azokat a forrázatokat, melyeket gyógynövényekből, a betegségek megelőzésére, vagy az egészségünk helyreállítására, illetve gyógyítására használunk, gyógyteáknak nevezzük. Egyre gyakrabban isszuk csupán élvezeti céllal őket.

Hogyan nevezzelek? – A TEA szó eredete

A tea elnevezése a te Amoyi Xiamen, Fujian, dél-kínai szóból ered, mely hangzásában hasonlít az angol nyelvterületen használt kifejezéshez. A britek, Kínából Európába, tengeri úton szállították a teát. Abból, hogy egyes népek milyen elnevezéssel illették a teájukat, kiderül, hogy melyik kereskedelmi úton találkoztak vele először. Például, a szanszkrit, orosz, farszi (iráni) illetve néhány észak-európai nyelvben a teát „csáj”-nak nevezik, amiből kiderül, hogy a teájukat nem a tengeri, hanem szárazföldi úton kapták, a selyemúton keresztül, északról. A teát „csá”-nak hívják mandarin kínai nyelvjárásban, portugál nyelvben a „chá” elnevezés használatos.
Írországban, főként Dublinban a „cha” kifejezést használják a teára, a „char” pedig, szlengként élt, a Brit Nemzetközösségben szolgáló katonák körében a 19. és a 20. században, mely átkerült a hétköznapi használatba.
Napjainkban az Amerikai Egyesült Államokban számos kávéház kezdett el tejes, édes, fűszeres teát árulni „chai” néven, mely távoli rokona az indiai receptek alapján készülő italoknak, de azoknál sokkal kevésbé fűszeres.

Mi is az a tea?

A tea összetevői

A tea legfontosabb építőeleme a koffein (korábban teinnek nevezték) és a cserzőanyag. A koffeinnek köszönhető a tea kedvelt hatása, ám a kávéval ellentétben, a teában található cserzőanyag letompítja a koffeint. Vagyis a tea élénkítő hatása tartósabb, mint a kávéé, de nem terheli úgy meg a szervezetet. A gyógyteák, rooibos teák és a gyümölcsteák általánosságban koffeinmentes teakülönlegességek.

A tea a (Camellia sinensis) teacserjének forró vízzel forrázott, szárított leveleiből, vagy rügyeiből, vagy magvaiból készülő főzet. Vigyázat, teának nevezzük ezen kívül, a tealeveleket nem tartalmazó, szárított gyógynövények, fűszerek vagy gyümölcsök főzetét is. Ám csak azért, mert hasonló eljárással készítünk belőlük főzetet, mint a teacserjéből.

Teázás filozófiája – A tea hatása a testre és a lélekre

A tea fogyasztása több mint a mindennapi szükségletek kielégítése: a tea társadalmi, művészi élvezetet is nyújt. A kínaiak a teáról azt tartották, hogy ápolja és meghosszabbítja az életet, ezért eleinte orvosság gyanánt itták.

A tea létszükséglet, napi kaland és művészet.

A kínai, vietnámi embereknek napi létszükséglete. Egy kínai közmondás szerint:

„A tűzifa, rizs, olaj, só, szósz, ecet és tea a mindennapi lét alapvető szükségletei.”

A tea leghétköznapibb gyakorlati haszna az étkezések után az emésztés megkönnyítése, a zsír lebontásának könnyítése.

A tea-lét másik színtere a tea művészete, ami a tea egyéb jótéteményeinek élvezetét jelenti.

A napi létszükséglet mellett a tea társadalmi, művészi élvezetet is nyújt.

A világ bármely pontján, ahova vendégek érkeznek, a kedvesség és a vendégszeretet kinyilvánításának legalapvetőbb eszköze az, hogy a vendéglátó teát készít, és néhány csészével kínálja a vendégeit. A teával való kínálás, egészséget jelent, felfrissülést, nyugalmat és ellazulást nyújt a vendégek számára.

A Kína határán élő etnikumok – eufemisztikusan: etnikai kisebbségek – körében, az őserdő közepén – még nyilvánvalóbb ez a szándék. Más vidékeken, például Guangdongban a „teát inni” kifejezés egészen tág tartalmat nyert, mondhatni egyenlő az élettel. Amikor ismerőssel találkozik valaki ezen a vidéken, így üdvözli: „legyen egy jó teád valamelyik nap.” A tea ebben az értelemben a túlélést jelenti, azt, hogy van mód újra találkozni az ismerőssel, baráttal egy kis csevegésre. Ugyanígy, az étteremben vacsora után felszolgált tea is hasonló szimbolikus jelentőséggel bír.

A tea kitisztítja az érzékeinket, vele együtt relativitásérzékünket és önkritikánkat is erősíti. A kínaiak a teáról azt tartották, hogy ápolja és meghosszabbítja az életet, ezért eleinte orvosság gyanánt itták.

A kínai bölcsek szerint, aki a teát issza, annak szellemi képességei tiszták és frissek lesznek. A tea megszabadít a testességtől és elűzi az álmosságot.

Ahhoz, hogy a tea mindennapi szükséglettől művészi szintre emelkedjék, gyakorlásra van szükség. A gyakorlás önismeretre nevel. Magunkat, majd másokat kell arra nevelni, hogy felismerjék az egymást követő csésze teákban rejlő önismeret és érzékelés képességének apró különbségeit.

A tea fogyasztás világába beletartozik az önreflexiós, meditációs kifejezési forma. Bármi, ami rendelkezik valamiféle belső spiritualitással, összefüggésbe hozható a tea fogyasztásával.

A tea, egy igen összetett létforma: lehet egyszerű napi szükséglet és lehet művelt emberek előtt előadott testművészet, mozgásművészet, a testet öltő figyelem egyaránt. Ugyanez az oka annak, amiről régi teamesterek írtak, hogy a tea tömörségre és csendre törekszik.

Ebből, pedig az következik, hogy a tea által közvetített érzékiség, nehezen leírható, nehezen közölhető másokkal. Az érzéki, szenzuális szint sokak számára elérhető, hasonlítható és metaforákba foglalható, ám a lényegesnek érzett pillanatok, létállapotok mindig rejtve maradnak a kívülálló számára. A tea nevel, sőt szertartássá válhat. Vannak pillanatok, amikor a hétköznapi tárgyak és a hétköznapi szükségletek kielégítése is művészetté válik.

Tang kínai költő így ír a teázás áldásos hatásairól:

„az első csésze az ajkamat és a torkomat nedvesíti meg. A második elűzi magányosságomat, a harmadik áthatol a hiábavaló (meddő) belsőmön. A negyedik csésze könnyű verejtékezést indít, az élet minden rossza eltűnik a pórusaimon keresztül. Az ötödik csészénél megtisztulok, a hatodik csészénél a halhatatlanság birodalmába képzelem magam. A hetedik csésze – nem tudok tovább írni, csak hűvös fuvallatot érzek, mely beleakad a ruhám ujjába…”

A cserjétől a csészéig

Teacserje – teaszüretek

A tea egy örökzöld cserje, melyet az ágak folyamatos visszavágásával, bokorszerűen tartottak a termesztők. A különféle teafajták a két ős teacserje, a thea sinesis és a thea assamica keresztezéséből alakultak ki.

A teacserjék Kína déli tartományaiban, a Kínai-tengertől Tibetig húzódó sávban őshonosak. Az örökzöld teacserje külső megjelenésében a rózsabokorhoz hasonlít. Virága a csipkerózsára emlékeztet. A levelei miatt kezdték a cserjét termeszteni. Belőlük készült az illatos főzet, a tea. A teacserjét magról ültetik. Ősszel összegyűjtik az érett magvakat és finom homokkal és földdel keverve porcelánedényekbe öntik. Az edényeket óvják a nedvességtől, nehogy idő előtt kezdjenek el csírázni a magvak.

Tavasszal a magvakat melegágyba hintik, gondosan előkészített talajba. A kikelt kis palántákat állandóan gyomlálják, öntözik, óvják a széltől is. Később rendszeresen nyesik a kis palántákat, hogy lombosabbak legyenek. Téli viharok idejére szalmával fedik be, forró nyári napokon, pedig a rizsfőzés után megmaradt vízzel öntözik a teacserjéket. A negyedik évben kezdik meg a levelek szedését. Évente három-négy alkalommal szüretelnek. A három legnagyobb teatermesztő India, Kína és Sri Lanka. A teát, termőterülettől függően, egész évben szüretelik. A szüretnél majdnem mindig, csak a felső levél bimbót és az alatta lévő két fiatal levelet tépik le („two leaves and a bud”). A tea íze és minősége nem csak a teacserjétől függ, hanem éppúgy befolyásolja a termőterület, a klíma, az évszak és a tealevelek gondos feldolgozása is.

Első szüret – First Flush

A Darjeeling First Flush a legelőkelőbb helyen áll a fekete teák között. Az első szüretből származik, ami március közepén, április elején van és gyengéd aromájának köszönhetően a teafogyasztók közkedvelt teafajtája. Rendkívül fontos, hogy a leveleket kellő időben szedjék le, egyetlen elmulasztott nap is elég ahhoz, hogy a minőség romoljon. Amint észreveszik, hogy a levélkék vége könnyedén felkunkorodik, késedelem nélkül mozgósítják a szüretelőket. A még alig kifejlett, apró, gyenge leveleket is vesszőkosarakba gyűjtik, és azt is felhasználják a tea készítéséhez.

A második szedést május végén vagy június elején végzik, a harmadik szüret ideje, pedig augusztus elejére esik. Még ősszel is szüretelnek, de ilyenkor csak „öreg” leveleket tudnak már begyűjteni. A leveleket méretük szerint szétválogatják, és állandóan forgatva szárítják nádból készült gyékényen, vagy vesszőkosarakban. Ezt a műveletet is nagy szakértelemmel kell végezni, mert ez is meghatározza a tealevelek későbbi minőségét.

Teatermelés, feldolgozás

A kávéval ellentétben, a teát mindig a termesztő ország ültet vényein dolgozzák fel. A tealevelek egyetlen kézi feldolgozási módja, az ortodox módszer, mely öt fázisból áll:

FONNYASZTÁS

A fonnyasztási folyamatban a tealevelek elvesztik nedvességük 30%-át, hogy elég puhák és rugalmasak legyenek a hengerléshez.

HENGERLÉS

Ezután a tealeveleket egy nagy hengerlő géppel lelapítják, amitől a sejtfalak felszakadnak.

ERJESZTÉS

A sejtekben lévő nedvesség kifolyik a levélből és kölcsönhatásba lép a levegő oxigénjével. Ez alatt a 2-3 órás erjedési folyamat alatt a levelek fokozatosan elszíneződnek és végül rézvörös színűvé válnak. A tea minőségét nagyban befolyásolja az erjesztés szakszerűsége.

SZÁRÍTÁS

Az erjesztést a tealevelek irányított szárításával szakítják meg, melynek végére kialakul a tea tipikus illata és színe.

VÁLOGATÁS

A teát, rázószűrő segítségével, a levelek nagysága alapján szétválogatják. Eszerint a következő fajtákat különböztetjük meg: szálas tea, tört tea, „fannings” és por tea.

A tea feldolgozása

”CTC” módszer:

A CTC (crush, tear, curl) módszert a gyengébb minőségű levelek gépi feldolgozásánál alkalmazzák. A módszer lényege, hogy a tealeveleket egy speciális géppel összezúzzák. Legtöbbször teafilterekbe töltik az így feldolgozott tealeveleket. Az üzletekben kapható filteres teák 99%-a ilyen, gyengébb minőségű teából készül. Ezzel a módszerrel, hatásosan és hatékonyan tudnak előállítani elfogadható minőségű végterméket a közepes, vagy gyenge minőségű tealevelekből.

”Ortodox” módszer:

A teázás csúcsa. Az ortodox módszer kézi feldolgozást jelent, amit a jobb minőségű levelek feldolgozásánál alkalmaznak. Demmers Teahouse tea-szaküzleteinkben ilyen, alaposan válogatott, kézzel feldolgozott teákat forgalmazunk. Az ortodox módszer pontos menete teafajtánként eltérő. A feldolgozásnak ez a módja a legjobb minőséget eredményezi, melyet nem véletlenül kedvelnek az ínyencek.

Az ideális teakészítés

Teakészítés – Jó tanácsok a teafőzéshez

Néhányan még mindig úgy gondolnak a teakészítésre, mint egy tudományra, pedig néhány alapszabály betartásával, könnyedén elkápráztathatja vendégeit egy csésze kiváló teával. Segítségül, íme, néhány jó tanács:

A víz

A víz hőmérséklete nagyban befolyásolja, a lefőzött tea minőségét. Minél lágyabb vízből készítjük teánkat, annál kellemesebb ízt kapunk. Sokan egyes ásványvíz márkákra esküsznek, ezeket nekünk kell kitapasztalni. Ezekre a fontos apróságokra leginkább akkor kell odafigyelnünk, ha natúr teákat iszunk, ízesítés nélkül.

A teáskanna

A tea egy tetszetős porcelánkannából igazán jól esik. Ezen kívül a kanna lehet még agyagból vagy üvegből is, de lehetőség szerint ne fémből legyen (kivétel a belül mázzal festett tradicionális japán teáskannák).

A kanna ki mosása langyos, tiszta vízzel történjen. Javasoljuk teaszűrő használatát, mert így a tealevelek nem úszkálnak a tea felszínén, erre a célra kiválóan alkalmas egy papír teafilter is. A kannát forrásban lévő vízzel ajánlatos előmelegíteni. A kanna nagysága a tea mennyiségétől függ. Körülbelül 2 dl-ként 2 gramm (egy enyhén púpos teáskanál) teafű szükséges. Ugyanakkor gyümölcsteákból dupla mennyiséget kell rakni, hogy megfelelő ízt kapjunk.

A szálas teák adagolására a speciális Demmers Teahouse teaadagoló kanál a legalkalmasabb.